No, hát egy ideje nem írtunk...

Hmhmhm. Mi is történt az elmúlt 2 hétben? Ja igen. Volt ugye nőnap, ami király volt, mert mindenki tök cuki volt, ünnepi hangulat lengte körbe az egész napot. Reggel a fiúk szépen sorba álltak, és külön-külön kihívtak mindkettőnket, majd egyesével adtak nekünk puszit és ölelést. Egy-egy virágot is kaptunk, illetve üdvözlőlapokat. Nagyon kis helyesek voltak.

Múlt héten Anikó néni elég sokat hiányzott, ez nagyjából annyit jelent, mint egy nehezített pálya a gyerekek fegyelmezésekor. Mindenesetre előhozta a rejtett kreativitásunkat, és az eddig a suliban elsajátított szunnyadó tudásunkat is. Eltelt így egy hétfőnk és egy keddünk. Amikor szerdán délben hazaérkezett Anikó néni, legszívesebben a nyakába ugrottunk volna. Még nagyobb volt a szomorúságunk, amikor kb. 20 perccel később hazament.

Csütörtökön volt az ünnepség. Először egy mise, aztán egy megemlékezés a templom előtti emlékműnél, ahol szavaltak a gyerekek és beszélt a polgármester is. Utána átmentünk a kb. 100 méterrel arrébb levő "1100 éve itt vagyunk" emlékműhöz is, ahol egy egyszerű, helyi bácsi mondott beszédet. Utána visszamentünk a napközibe, és rekord idő alatt készítettünk ebédet. Ja, egyébként már kedden elkezdtük sajnálni magunkat, amiért nem otthon vagyunk, és nem lehet hosszú hétvégénk. Ennek ellenére a péntek elég jól sikerült. Anikó néni és a férje ma tették le az állampolgári esküt Magyarországon, és szerettek volna nagyon csinosak lenni ezen a napon, ezért pénteken elmentek Székelyudvarhelyre vásárolni, és minket is magukkal vittek, hogy ha sokat nem is (csak mentünk, és jöttünk), de legalább valamit lássunk. Anikó néni annyira örült a ruhának, amit a férje vett neki, hogy nagy örömében ott is hagyta a táskáját.

Visszafelé Korondon is megálltunk, mert Anikó néniék ott is akartak vásárolni valamit, és teljesen eltűntek, mi addig fel-alá járkáltunk. Kiderült, hogy ott a legtöbb helyen forinttal is lehet fizetni. De a legnagyobb lol: találkoztunk ott egy emberrel, aki forintot koldult. Elsőre alig esett le, hogy mi olyan fura ebben.

Szombaton voltunk Szovátán, megkerestük azt a buszállomást, ahol majd fel kell szállnunk arra a drága buszra, ami hazavisz minket, megkerestük az utazási irodát is, ahol megvehetjük rá a jegyet, felmentünk a Medve-tóhoz, és elmentünk a Szent József Gyermekotthonba is, kicsit betekintettünk az ottani ügyekbe, megnéztük, milyen ott egy lakás, hogy mennek a dolgok, ilyesmi. Nagyon sok helyes gyerek volt ott. Remekül meg van egyébként csinálva az a hely. A lakások, az ebédlő, a kápolna... A nevelők és a gyerekek egyaránt boldognak tűntek.

Tegnap először azóta, hogy itt vagyunk, megnéztük azt a vásárt, amire minden vasárnap ébredni szoktunk. Utána elmentünk templomba, majd ebéd után ellátogattunk a temetőbe, mert onnan nagyjából egész Nyárádremetét be lehet látni.

A mai nap egész gyorsan eltelt, bár Anikó néni nagyon hiányzott. Reméljük, a holnapi napot még túléljük nélküle, utána pedig már itt marad.

Szép hetet Nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.