Már csak 2 nap.

Csütörtök reggel konkrétan úgy éreztem, mintha még semmit nem intéztünk volna el. Azóta változott a véleményem, és ha akkor igazán magamba szállok, találtam volna néhány dolgot, amit már elég ügyesen elrendeztünk.

Például már legalább 1 hónapja megvan az EU-s TB kártyánk. Tegnap pedig már minden tanár aláírta a kurzusteljesítési lapunkat, és szinte minden iskolai dolgunkat elintéztük.

Ma találkoztunk Szandival, akitől kaptunk 1-1 plakátot, amiken a közös fotóink vannak összegyűjtve. Legalább az egyiket magunkkal visszük, hogy legyen mit nézegetni, amikor hiányoztok (minden második pillanatban). *Köszi, lányok :)!*

Nem tudom, Tia hogy áll a dolgaival, de ma azt mondta, hogy még ő sem pakolta össze a cuccait. Nos, még én sem. És még néhány dolgot meg se vettem. De úgy érzem, mindenre lesz időm. Valamiért még mindig nyugodt vagyok. Nem félek, nem izgulok. Mindenki azt kérdezgeti tőlünk: "Nem izgulsz (/izgultok)?" Nos, nem. Talán azért, mert annyi mindent kellett hirtelen elintézni, hogy úgy igazán még felfogni sem volt időnk. Nincs időnk az idegeskedésre. De nincs is min idegeskednünk. Rita azt mondta, hogy az intézményvezetőnk tök jó fej lesz. És egyébként is: Mi baj történhet? Rájöttünk egy ideje, hogy még macicsemege sem lesz belőlünk, mert azok még téli álmot alszanak. Semmi probléma nem történhet...

...jó lesz! Jóóó lesz!

Akiktől pedig nem tudtunk elbúcsúzni, azoktól ezúton szeretnénk elnézést kérni, nem direkt hagytunk ki titeket, csak baromi sok a dolgunk! De tényleg... és sajnáljuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.