Második hét

2012.03.04. 23:20

Elég jól indult a hetünk. Hétfőn kaptunk kitüntetést Anikó nénitől. Anikó néni csodálatos-láthatatlan kitüntetéseket osztogat. Ráfúj egy puszit az ujjaira, majd odateszi a bal mellkasunkhoz. Ha összegyűjtünk ötöt, beválthatjuk valamire. Azért kaptuk, mert jó kaját csináltunk hétvégén. Holnap nem fogunk kapni, mert se a tegnapi, se a mai ételből nem hagytunk neki.

Kedd reggelre esett egy kis hó. Ellapátoltam, amennyire tudtam. Aranka néni ért be először, és ő mesélte Anikó néninek, hogy már el volt lapátolva a hó, amikor megjött. Erre Anikó néni úgy megörült, hogy rögtön megölelt. Pedig csak egy kis hó volt.

A héten még Tia próbálkozott énekeket tanítgatni a gyerekeknek, de nem volt elég idő rá, hogy megfelelően rögzüljenek is.

Csütörtökre megint esett a hó. Ebéd előtt sétáltunk egyet a gyerekekkel, megmutogatták nekünk, ki hol lakik. Aznap volt elseje is, ezért Anikó nénitől kaptunk márciuskát. A márciuska egy kis virág alakú kitűző, rajta egy vékony, piros-fehér cérnából kötött masnival. Lányok szokták kapni, és a lényege, hogy "jöjjön már a tavasz".

Az egész hét nagyon gyorsan telt el. A péntek kifejezetten laza volt. Ebéd után megnéztük a gyerekekkel az Így neveld a sárkányodat c. mesét, utána kicsit tanultunk, később pedig mutogattunk nekik képeket. Lányok, elsősorban titeket mutattunk meg nekik. Titeket, az otthoni legkedvesebb barátnőinket. :) Plusz még olyan képeket mutattunk nekik, amik voltak Bélán, és úgy gondoltuk, hogy érdekli őket. (Vidámparkos képek, néhány SzESzes kép.)

Pénteken mostunk is, ami sokkal mókásabb volt így, hogy Anikó néni elhozta nekünk a szárítót, és volt mire kiteregetni...

Szombaton járkáltunk kicsit itt. Elmentünk a település határáig, vettünk sajtkrémet és tejet (a tejtermékeket árusító boltokig viszonylag messzire kell menni).

Egyébként ez a hét már kifejezetten jó volt. Anikó nénin azt éreztük, hogy nem tart minket teljesen életképtelennek, ami nagyon jól esik. A nagyobbak, akik eddig viszonylag zárkózottabbak voltak, elkezdtek megnyílni, és a mindig szomorú arcú Claudiácska is egész sokat mosolygott.

Képzeljétek, még túrót is készítettünk. Kezdjük megszokni az életet itt. A fűtést, a kályhán főzést (a mai ebédünk nagyon finomra sikerült), a gyerekeket, Anikó nénit. Még csak nemrég jöttünk, de már el is telt 2 hét, és csaknem egy hónap múlva hazalátogatunk.

Legyetek jók és gondoljatok ránk gyakran, mi is sokat gondolunk Rátok.

A bejegyzés trackback címe:

https://macicsemege.blog.hu/api/trackback/id/tr684289254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása