2 hete vagyunk újra itt, megpróbálom összefoglalni a történéseket.

De előbb: Köszi, hogy hazavittetek minket, szép meglepi volt :)

Szóóval, múlt hétfőn érkeztünk meg, és a gyerekek nagyon örültek nekünk, tiszta kis cukorborsók voltak... (legalábbis egy részük)

Aztán múlt szombaton mentünk Marosvásárhelyre, eszegettünk, fényképezgettünk, voltunk 7D-s moziban, ami tök jó volt, egy 10 perces animációs filmet néztünk meg,  mozgott a szék összevissza, ahogy a főhős, volt, hogy levegőt fújtak a lábunknál, nyakunknál, egy szereplő tüsszentett, és vizet fröcsköltek az arcunkba. Érdekes volt.

Vasárnap is átnéztünk, Tia elment bapti gyülibe, ahol tök jófej emberkék voltak, és meghívtak minket, hogy ünnepeljük velük május elsejét, egy Bekecs-túrával. Tehát kedden kirándultunk, szép helyen, kedves emberekkel, mit mondjak még? :)

A szerda és a csütörtök hamar eltelt a gyerekekkel, elkezdődtek a kerti munkálatok... Képzeljétek, vetettem borsót!

Az egyik kisfiú azt mondta nekünk, hogy ugyanúgy szeret minket, mint az anyukáját és az apukáját. Hát kaphatnánk ennél nagyobb elismerést? :)

Pénteken Nyárádszeredába mentünk a gyerekekkel, hogy lepacsizzunk az ottani napközisekkel, ami szerintem sikerült. Igazán helyesek voltak ők is, tök hamar összebratyiztak a mi gyerekeinkkel, és tök jó játszótér van náluk. Olyasmi, mint egy kisebb kalandpark biztonsági felszerelések nélkül. Találkoztunk Csaba testvérrel, aki nagyon közvetlen volt, beszélgetett velünk kicsit, és fogalmunk sincs, hogy miért, bemutatott minket a szeredai polgármesternek. Tartott egy misét is, ami tetszett, azután a 32 gyerekkel, Tiával, Anikó és Aranka nénivel behajtogattuk magunkat a 16 fős buszba.

Tegnap voltunk Szovátán, hirtelen felindulásból. Udvarhelyre akartunk menni igazából, csak elaludtunk. Kürtöskalácsot enni ebédre, aztán olyan busszal utazni, amin rajtunk kívül csak a sofőr van, király.

Ma volt a harmadikosok elsőáldozása, nagyon kis helyesek voltak, szépen felöltöztek mind székelyruhába, a lányok fején gyöngyvirágkoszorú. Utána Vármezőbe szerettünk volna ellátogatni, de végül ismét Szovátán kötöttünk ki. Mivel tegnap odafelé háromnegyed órát késett a busz, ma túl sokat kellett várnunk ahhoz, hogy rájöjjünk: lekéstük. De a buszmegállóban elég jól elbeszélgettünk egy nővel.

Utána pedig, mivel már nagyon meguntuk, és nem akartunk 3 órát várni, elindultunk hazafelé, és életünkben először stoppoltunk. Egy román hapi vett fel minket, és teljesen normális volt.

Rendben hazaértünk, a napunkat két szivárvány és a kocsmai férfikórus végeláthatatlan koncertje koronázta.

Boldog anyák napját, legyen szép hetetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.